Megjelent Gyöngyi és Ördög Nóri közös Kismama jóga DVD-je. Megvásárolható és megrendelhető a Padma Jógastúdióban is! :-)
DVD rendelés >>                         Fontos információk |  Táborok |  Workshopok |  Órarend  

Ind mitológia


Ashima Singh:


Ganésa 108 neve

 



Fordította: Zsámboki András - Padma Jógastúdió - 2007.

Te, az ívelt ormányú, roppant testű, akinek ragyogása milliószor fényesebb a napnál, áldd meg igyekezetemet és háríts el mindent, ami utamat állja. Áldásod legyen rajtam örökkön örökké.

A szerző jegyzete

A spirituális gyarapodáshoz nincs szükség vallásos hitre. A vallás, a vallási rítusok utat mutathatnak a transzcendens felé igyekvőnek, alkalmasint segíthetnek neki tartani az irányt, de ettől még sem az útnak sem az úti célnak - vagyis a lelki kiteljesedésnek - nincs köze a valláshoz. A belső énnek harmóniában kell állnia az Abszolútummal, hogy az életerők odabenn optimálisan működjenek. Ha valami számít, akkor az a kognitív percepciók finomodása, ahogy a figyelem az érzelmekben, vágyakban, lelki élményekben egyre mélyére hatol, és feltárja azok lényegét. Ennek nyomán sikerül ugyanis tudatosítanunk, hogy végső soron minden létező ugyanannak az Egynek a megnyilvánulása, hogy mindnyájunk eredete ugyanahhoz a Végső Forráshoz vezet.

Bevezető

Ganésa isten


Kicsoda is Ganésa, ez az embertestű-elefántfejű istenség? Kit - vagy mit - idézünk meg, amikor hozzá fohászkodunk? A hagyomány szerint Ganésa megmenti hozzá imádkozó híveit a pusztulástól, és elhalmozza őket minden földi jóval. Ganésát szeretetre méltó istenségként tisztelik India szerte, jóságos és szerencsés, és a halandókat is jóval szerencsélteti, ha hozzá fohászkodnak, amikor valami újba fognak. De mit is szimbolizál valójában?

Bár akadályelhárító istenségként tartja számon a szent hagyomány, Ganésa a legfontosabb megidézhető életerők szimbóluma. Ganésa neve azt jelenti szanszkritul: a mennyei seregek/csordák (gana) ura (ēša). A gana-nak egyébként ’számos’, ’számatalan’ jelentése is van.

Sprituálisan fogalmazva Ganésa a világegyetemet átható életerő számtalan csatornáinak egyike. Egészen pontosan annak az energiának a szimbóluma, amelyik képessé tesz bennünket önnön fizikai-érzelmi korlátaink meghaladására. Megtisztulunk általa, hogy a tudatosság egy magasabbrendű birodalmába léphessünk.

A világmindenség valamennyi létező energiája jelen van a mi egyéni fizikai testünkben is, és befolyásolja lelki-spirituális folyamatainkat (yathā pindey, tathā brahmāndey). Az ember a világ leképeződése - makrokozmosz a mikrokozmoszban. A mennyei seregek tulajdonképpen elemi erők, amelyek sejtjeinket (is) irányítják. Amikor Ganésához folyamodunk segítségért, megértjük és megváltoztatjuk sejtjeink állapotát, összehangoljuk működésüket, ezáltal meggyógyítjuk a testünket, hogy képes legyen részesülni a felé áradó isteni kegyelemből.

Ganésa segítségül hívása

Amikor segítségül hívjuk a bennünk lakó istenit, hogy megértsük az élet értelmét, először a bennünk működő életerővel, az ún. ātmā rū-val kell tisztába jönnünk - a lélekkel, amely különbözik a testtől. Ezt az utat járjuk be a lelki gyarapodás során, ahogy fokozatosan finomítjuk szellemünket, kiterjesztjük elménket, egyre magasabb fokra jutunk a tudatosságban. Ez utóbbi tesz bennünket képessé, hogy saját tudatállapotainkat megfigyeljük, megkülönböztessük őket egymástól, végső soron hogy magasabb tudatállapotban is huzamosan tudjunk létezni.

Az emberek többnyire saját testi-érzelmi valójuk foglyai. Aki elindul a spirituális fejlődés útján, fokozatosan kiszabadul ezekből a béklyókból, és ahogy maga mögött hagy minden kötöttséget, eljut végül a tiszta tudatosság fokára.

A régiek úgy gondolták: a lelki gyarapodás föltétele a mértékletesség/a lemondás az anyagiakról. Pedig az anyagi jólét és a spirituális tudatosság egymással korántsem összeegyeztethetetlen fogalmak. Ahhoz, hogy túllépjünk a testünkön, először tisztába kell jönnünk szükségleteivel - ha elhanyagoljuk őket, bizonyosan kudarcot vallunk. A test hordozza az élet jīva ātma-nak nevezett formáját. A cél az, hogy életerőnket a param ātma szintjére emeljük, az istenivel való teljes egybeolvadásig finomítsuk. Jóllehet minden vallás ezt tűzi ki célul, ehhez legföljebb asszisztálni tud híveinek, az út ugyanis, ami odáig vezet egyáltalán nem vallásos.

Már ahhoz is nagyfokú spirituális előrehaladottság szükséges, hogy az ember akaratával-éberségével holmi transzcendens erőket megidézzen. A hagyomány szerint három ösvény vezet a spirituális tudás megszerzéséhez: a gyān, a bhakti és a karma - amihez rendre három tevékenység kapcsolódik: a tantra, a yantra és mantra. A tantra a szunnyadó testi energiák felébresztője; a yantra geometrikus ábrák révén fókuszálja az energiákat; a mantra szellemi képességek segítségével, hangrezgések révén von energiaburkot a fizikai test köré.

Varázsigék recitálása vagy istennevek kántálása régtől bevett módja különféle transzcendens erők megidézésének.[…] Az elmúlt századok során Ganésa hívei az isten díszítői jelzőit használták, amikor hozzá fohászkodtak. Minden jelző az istenség egy-egy megnyilvánulása. A szószerinti és az egészen szimbolikus értelmezések között számos köztes értelmezési színt húzódik, mindnek megvan a maga vallási-mitológiai értelme. A díszítő jelzők leglényege azonban sem nem mitológiai, sem nem vallásos, hanem saját spirituális tulajdonságainkról mond valami fontosat.

A kezdetek

Amennyire tudni lehet, Ganésa eredete egészen a Rig Védáig nyúlik vissza, aholis még Ganapáti-Brahmanaspátinak hívják. Ennek az istennek a színe a vörös, állig föl van fegyverkezve - legfőbb attribútuma a harci szekerce. Elpusztítja az istenek ellenségeit, a híveiket pedig megvédi. Ahová csak megy, énekesek és táncosok kara kíséri. Írnokként is tisztelik, egyszersmind termékenységisten: a parasztok hozzá imádkoznak, hogy bőséges legyen az aratás. elefántfejű istenséget egyébként sokfelé találni Ázsiában: a régi Afganisztánban, Tibetben, Közép-Ázsiában épp úgy maradtak fenn ábrázolások, mint Japánban vagy Mongóliában. A teremtéssel foglalkozó védikus források szerint Ganésa fújta meg azt a kagylókürtöt, amelyből az AUM fölhangzott. Ahogy annyi más istennel is történt, végül Ganésa is betagozódott a hindu panteonba. Az ariánusok az elefántot szerencsehozó állatnak tartották, Ganésából pedig apránként hindu szerencseisten lett, amit a róla szóló mítoszok tovább erősítettek. Ganésát említik a Síva, Matsya, Padma, Varāha, Skanda, Linga, és a Brahmavaivarta Puránákban, a Kis vagy Upa Puránákban valamint a Ganésa és Mudgala Puránákban.

Ganésa születésével kapcsolatos legendák

A Ganésa születéséről szóló mítosznak számos variációja van. Az egyikben ő a manas-putra, az „elmeszülemény”, aki úgy pattant ki Síva tündöklő fejéből, midőn a démonokktól háborgatott istenek és félistenek Sívához imádkoztak védelemért.

Síva egy elefánt fejét adta a fiúnak, a kezébe pedig egy háromágú szigonyt nyomott. Parvati úgy megörült fiúnak, hogy nyomban sajátjának fogadta el. Nyomban meg is parancsolta, hogy bárki bármibe is fogjon, csak akkor járjon sikerrel, ha előtte a fiúcskához fohászkodik. Síva pedig megtette őt a gánák, a mennyei seregek urává.

A mítosz egy másik változata szerint, Parvati nagyon is neheztelt a fiúra, amiért az ő istennői közreműködése nélkül nemzettek, mégis olyan szépre sikeredett. Haragjában elefántfejet varázsolt a fiú nyakára, de amint megpillantotta, nyomban megszerette. Ezentúl, mondta, mindenek előtt Ganésához kell imádkozni, ha valami újba fogunk.

A Síva Purána tartalmazza a leginkább közkeletű mítosz, amely Ganésa születésével kapcsolatban közszájon forog. Ezek szerint Parvati két udvarhölgye, Dzája és Vidzsája elpanaszolta úrnőjének, hogy Síva gánái csak uruknak hajlandóak szót fogadni, nekik, udvarhölgyeknek nem. Saját szolgákat szerettek volna, olyanokat, aki csak nekik engedelmeskednek. Parvati átérezte az udvarhölgyek panaszát, végtére maga is sokat szenvedett attól, hogy nem volt egy privát zuga az egész palotában, Síva akkor jött be az ő lakrészébe, amikor csak akart. Neki is nagyon hiányzott, hogy valaki csak neki szolgáljon, és soha el ne maradjon a környezetéből. Fogta az egyik arckenőcsét, és egy olyan fiatalembert formázott belőle, amilyenre vágyott: csinosat, erőset, derekasat, bátrat. Szépen felöltöztette, ékszerekkel fel is cicomázta, aztán azt mondta neki, hogy: mostantól ő lesz a fia. Adott neki egy jó nagy husángot, hogy avval álljon az ajtóba, és ne engedjen be senkit. A fiú megígérte: megtesz mindent, hogy jó ajtónálló váljék belőle, Parvati pedig legott elvonult fürödni. Kisvártatva beállított a felgerjedt Síva, hogy hitvesi jogaival éljen. A fiú azonban útját állta, mondván: előbb meg kell kérdeznie az anyját, anélkül be nem engedhet senkit. Síva feldühödött. Legazemberezte a fiút, le is hülyézte, amiért a nagy Sívát nem engedi be. A fiú azonban tudomást se vett a szitkokról, és jól megverte Sívát a botjával. Síva erre a gánákat szólította, akik kérdőre vonták a fiút. A fiú azonban visszakérdezett, mire a gánák összezavarodtak. Hosszan tanácskoztak, hogy mit csináljanak. Végül úgy döntöttek: meghagyják az életét, ha rögtön elkotródik. A fiúnak azonban esze ágában sem volt elmenni. A gánák erre Sívához mentek panaszra - Mik vagytok ti? Eunuchok, hogy még ezt se tudjátok elintézni?

Erre a ők visszaloholtak a fiúhoz, aki jól elverte őket a botjával. Síva köznevetség tárgyává tette őket, amidőn az udvar színe előtt töketlen idiótáknak nevezte őket.

Ezenközben Parvati avval bocsátotta útjukra udvarhölgyeit, hogy tudják meg: mi volt ez a hajcihő az ajtaja előtt. Az udvarhölgyek jelentették, amit megtudtak. Parvati elgondolkodott, aztán úgy határozott: folytassa csak a fiú az ajtónállást. Az anyai döntés csak megerősítette elszántságában a fiút. Megmondta a gánáknak, hogy neki csak Parvati parancsol, ahogy a gánáknak is csak Síva. Senki be nem jut az istennőhöz, se erőszakkal, se szépszerével. Ahogy ez Síva fülébe jutott, el is állt erőszakos szándékától. Csakhogy szépszerével se érne célt, gondolt bele jobban a nagyúr, márpedig akkor előbb-utóbb híre megy, az udvarban Parvati az úr. Nincs mit tenni, muszáj lesz egy egész hadsereget rendelni a fiú ellen. De mekkora hadsereget? A fiú olyan erős, hogy egymaga megfutamította a gánákat. A bölcs Narada hívó szavára eljött Visnu és Brahma, hogy tiszteletüket tegyék  Sívánál. A nagyúr vázolta a kialakult helyzetet, a bölcsek eltöprengtek, végül arra jutottak, hogy Brahma vezetésével fölkeresik a fiút. A békeküldöttség azonban nem járt sikerrel. A fiú annyira hadonászott a botjával, hogy jó ideig még a közelébe se tudtak férkőzni, amikor mégis, a suhanc nem átallotta megcibálni Brahma szakállát. Síva tudomást szerezvén a történtekről, valósággal dührohamot kapott. Fegyverbe hívta a kísérteteket és a gonosz szellemeket, Indra valamennyi yaksáját. Hatalmas csata bontakozott ki, rengett a föld, az óceánok tajtkézottak, a hold és a csillagok vadul rázkódtak az égen. Fiát segítendő Parvati két alakban teremtette újjá Saktit: az egyik lenyelte és visszaokádta a Ganésára kilőtt fegyvereket, a másik folyamatosan villámokat szórt. Visnu és Síva is bekapcsolódtak a kétes kimenetelű küzdelembe. Így történt, hogy amíg a fiú éppen Visnuval birkózott, Síva levágta a fiú fejét háromágú szigonyával.

A gánák örömujjongásban törtek ki. Parvati viszont rettentő haragra gerjedt, Sakti pedig tört-zúzott dühében. Félő volt, hogy elpusztítják az eget és a földet.

Ekkor Síva a többi istennel egyetemben felkereste Parvatit, hogy hódolatát fejezze ki úgymond „a legfőbb Saktinál”, az Örök Teremtőnél és Minden Dolgok Fenntartójánál. Parvati erre lecsillapodott -- haragja helyébe pedig a gyász fájdalma telepedett. Arra kérte Sívát, támassza fel a fiát.

Az istenek megtanácskozták a dolgot. Síva végül megparancsolta a gánáknak, hogy hozzák elébe az első olyan élőlényt, amely fejével a kedvező égtáj felé, vagyis északra néz. A gánák útjába történetesen egy elefánt akadt. Síva fogta az elefánt fejét, és a fiú megcsonkított testére illesztette, majd életre keltette. A fiú legott eszméletére tért, mintha csak könnyű álomból ébresztették volna. Friss volt és kipihent, elefántfejű és piros.

Parvatit lenyűgözte a fiú megjelenése. Ünneplőbe öltöztette, elhalmozta mindenféle ékszerrel, aztán megölelte és megáldotta, elrendelte továbbá, hogy az imádandók sorában minden más istennél előbbre kerüljön.

Végül Brahma, Visnu és Síva  megparancsolták, hogy úgy tiszteljék a fiút a három világban, miképpen őket magukat tisztelik, valamint hogy ő legyen az akadályok elhárító istene és minden siker záloga. Mindenek tetejébe Síva megtette a fiút a gánák főparancsnokának. Így kapta a Ganésa nevet.

Ezek a leginkább közkeletű mítoszok Ganésa születésével kapcsolatban. Akadnak persze más mítoszok is, két motívum azonban mindben közös: az egyik, hogy a fiú emberfejét elefántéra cserélik; a másik, hogy a gánák parancsnoklása miatt kapja a Ganésa nevet.

Tripurāsura elpusztítása

Történt egyszer, hogy Síva megfeledkezett korábbi ígéretéről - hogy tudniillik bármi újba fogjon is, előbb Ganésához fog fohászkodni -, úgy indult neki Tripurāsura elpusztításának.

A Œiva Purāna tanúsága szerint Síva azért teremtette második fiát, Szkandát (Kartikeyát), hogy leszámoljon egy Taraka nevű démonnal. A fiú véghez is vitte feladatát, a démonnak azonban volt három fia, akik apjuk veresége után töredelmes bűnbánattal fordultak Brahmához - nehogy ők is apjuk sorsára jussanak. A megenyhült isten oltalmába fogadta a három démonfit, akiknek az volt a kérése, hogy életükről-halálukról csak Síva dönthessen, továbbá hadd kapjanak egy-egy várost, ahol menedéket találnának.

Brahma azonmód teremtett is három gyönyörű várost, ahova a démonok beköltözhettek. Ahogy telt-múlt az idő, a városok gyarapodtak, a démonok erősödtek, hatalmukban hovatovább magukkal az istenekkel kezdtek konkurálni. Úgyhogy Síva elhatározta: elpusztítja őket.

A mítosz egyik verziója szerint, Síva harci szekerének egyik küllője kitörött, éppen amikor Síva rohamra indult volna a három város ellen. Egy másik változatban Síva éppen lesújtani készült rettentő fegyverével, amikor Ganésa lefogta a karját. Síva mindkét verzió szerint tombolt dühében, Ganésa azonban figyelmeztette a nagyurat Parvatinak tett ígéretére - mármint hogy bármiféle vállalkozásba fogjon is, előbb Ganésához fohászkodik. Mit volt mit tenni - Síva engedelmeskedett, a hadjárata pedig démonfiak ellen sikerrel járt.

Miképpen veszítette el Ganésa az egyik agyarát?

Parasuráma tulajdonképpen Visnu egyik megtestesülése volt , aki azért öltött földi alakot, hogy a zsarnoki uralkodókat megbüntesse. Ehhez a küldetéséhez Síva még híres szekercéjét, Parasut is a rendelkezésére bocsátotta. Parasurámát tehát semmi sem állíthatta meg.

Amikor elért Kailas hegyére, hogy köszönetet mondjon Sívának a segítségéért, Ganésa az útját állta, mondván: engedély nélkül akárki be nem léphet a nagyúr csarnokába. Parasuráma azonban másképp gondolta. Ganésa addig-addig kötötte az ebet a karóhoz, míg Parasuráma kapta Síva harci szekercéjét, és belevágta Ganésa agyarába, ami azonmód le is tört.

Parasurámának utóbb bocsánatot kellett kérnie Ganésától, és áldását kérnie a következő küldetéséhez.

Egy másik mítoszvariáns szerint ahogy Parasuráma ágált a királyi palota előcsarnokában, Ganésa körétekerte az ormányát, fölemelte és addig pörgette, amíg az el nem ájult. Akkor aztán Ganésa letette, de Parasuráma ahogy eszméletére tért, a szekercét Ganésához vágta, aki - látván hogy az nem más, mint Síva győzhetetlen Parasuja - nem is próbált védekezni: hagyta, hogy a szekerce levágja az agyarát.

Ganésa egere

Ganésa agyara kicsorbulásáról más mítoszok is szólnak - például a Gadzsamukhāszura nevű démon elpusztításáról szóló. Történt, hogy töredelmes vezeklése nyomán a szóban forgó démon legyőzhetetlen erőt kapott Sívától. Utóbb mégis annyira elszemtelenedett, hogy az istenek tehetetlen haragjukban Ganésához fordultak segítségért. Ganésa persze tisztában volt Síva adományával, tudta: a démont erővel le nem győzheti. Fogta hát a jobb agyarát, letörte, és a démonhoz vágta, közben pedig átkot mondott rá. A démon azon nyomban egérré is változott, amit Ganésa immár könnyűszerrel eltiporhatott.

Az egérré változtatott démon más mítoszvariánsok szerint nem más, mint a Gandharva Krauncsa. Indra korábban azért változtatta Krauncsát patkánnyá, mert az tiszteletlenül viselkedett egy Vāmadeva nevű bölccsel szemben. A patkány utóbb avval a szándékkal vette be magát Parāsara asramjába, hogy mindenestül elpusztítsa. Parāsara azonban Ganésához fohászkodott, aki megregulázta a vandál patkányt.

Ganésa, az írnok

A közhiedelem szerint Ganésa törött agyarával írta le a Mahabharatát. Midőn Veda Vjásza látta, hogy a Védák szent szövege miként romlik az énekmondók ajkán, elhatározta: minden tudását egyetlen elbeszélő költeménybe foglalja össze.

Ennek eredményeként egy százezernél is több strófából álló történet született. Evvel azonban a vállalkozás még nem ért véget. Írnokokra is szükség volt, hogy lejegyezzék a költeményt. Brahma Ganésát ajánlotta a bölcs figyelmébe: ő egymaga is képes véghezvinni ekkora munkát. Ganésa pedig vállalkozott a feladatra avval a kikötéssel, hogy Vjásza szünet nélkül mondja neki tollba az elbeszélő költeményt. Vjásza ráállt az alkura - csakhogy neki is volt egy föltétele: Ganésa csak akkor írhat le bármit is, ha előbb tökéletesen megértette.

Vjásza tehát miközben versbe öntötte a történetet, talányos slokákat is költött bele. Míg Ganésa a megfejtésükön törte a fejét, Vjászának jutott ideje kötött formában megfogalmazni a történet soron következő részét.

Ganésa okossága

Történt egyszer, hogy Síva és Parvati a kertben játszottak gyermekeikkel, Ganésaával és Skandával. A királyi pár egy gyümölcsöt kapott az istenektől, amelynek levétől Minden Tudásnak a birtokába kerül, aki megissza. Mindkét fiú magának akarta a gyümölcsöt, ezért szüleik úgy határoztak: annak adják a gyümölcsöt, akinek előbb sikerül háromszor megkerülnie a világot.

Skanda azon nyomban föl is pattant kedvenc pávakakasa hátára, hogy annak segítségével repülje háromszor körbe a földet. Ganésa azonban mielőtt hasonló vállalkozásba fogott volna, számot vetett saját méreteivel, illetve kedvenc patkánya menetsebességével. Többet ésszel, mint gyorsasággal: háromszor körbejárta a szüleit, aztán kérte a gyümölcsöt. Értetlenkedő szüleinek elmagyarázta: neki ők jelentik a világot, magukban foglalják a földrészeket és a világtengereket, a sivatagokat és a dzsungeleket. Sívát és Parvatit lenyűgözte a magyarázat, kedvükre volt a fiuk okossága, ezért végül neki adták a gyümölcsöt.

Ganésa meg Kubera

Kubera, az istenek kincstárnoka egyszer lakomára hívta a gyermek Ganésát. Ganésa előbb megette az ételt, aztán a tányért, aztán a berendezési tárgyak kerültek sorra, apránként fölfalta Kubera egész vagyonát. Végül már Kuberát magát készült elnyelni, amikor a derék kincstárnok Sívához fohászkodott segítségért. Síva ekkor egy marok pörkölt búzát vetett oda Ganésának, akinek az étvágya ettől nyomban lecsillapult.

Ganésa-ábrázolások

A sok-sok évszázad során ezeknek, meg más mítoszoknak a nyomán Ganésa ábrázolásainak bonyolult rendszere fejlődött ki.

Ganésát szokták ültében és álltában ábrázolni, sőt még tánc közben is - ennek az ábrázolásnak külön neve van: Nrittya Kovidam, vagyis a tökéletes táncos, aki az örömét önti mozdulatokba. Szokták két, négy, hat, nyolc, tíz, sőt tizenhat karral is ábrázolni.

Ganésának harminckét állandósult megjelenítési formája van - mindegyik más aspektusát ragadja meg Ganésa isteni voltának. Az egyik a szeretettől övezett gyermeket, a másik a harcost, a harmadik a hatalom és erő megtestesítője, a negyediken a gyengék és elesettek védelmezője. Van, amelyiken ő a siker és a bőség letéteményese, van, amelyiken a szenvedéstől megszabadító, a kétszer született, az aranyként ragyogó, a teremtő, a tantrikus istenség, a fél-agyarú, az idejekorán cselekvő, Kasi Dhundiganapatija, a két- vagy háromarcú isten; a táncos, a nagy jógi, és az oroszlánon lovagoló. Talán a leginkább az az ábrázolás közkeletű, amelyen egyik kezében búzakévét és egy köteg cukornádat, a másikban fegyvereket, a harmadikban gyümölcsöt, a negyedikben pedig földműves szerszámokat és pajzsot tart - az ilyen képeken ő a bölcsesség és áldás megtestesítője.

Indiában lépten-nyomon Ganésa-ábrázolásokkal találkozhatni.

Az ebben az írásban található díszítő jelzők és fohászok nem vallási tartalmúak. Nem ilyen-olyan hithez van közük, hanem energiákhoz: tisztító-üdítő-frissítő energiákhoz, amelyek abban segítenek, hogy az ember megismerje saját spirituális lényegét. Ganésa 108 neve reményeim szerint abban nyújt segítséget, hogy általa megismerjük az isteni erőt, amelyet Ganésa szimbolizál.

Ganésa 108 neve:

1. AUM VISVARDĀYA NAMAH

Dicsőség a világmindenség jótevőjének

Ganésa energiái mindent átjárjnak. Azért szokták őt megidézni, mert ereje jótékony hatással van az egész világmindenségre, életereje kihat az embernek mind a testi, mind az érzelmi, mind pedig a spirituális szintjére.

2. AUM VIGHNESĀYA NAMAH

Dicsőség az akadályok urának

A félelmek, aggodalmak, vágyakozások és csalódások mind ugyanabból fakadnak – a vágyból, illetve az anyagi dolgokhoz való kötődésből. Ezek jelentik az akadályt a boldogsághoz vezető úton, miattuk nem tud rendesen áramlani az életerő az ember testében. Bölcs az, aki megéli mindazokat az érzelmeket, amelyeket az élet hoz, de magára mint az érzelmek gazdájára tekint, és nem hagyja, hogy azok fölébe kerekedjenek, érzelmei rabja legyen. A mentális gátakat a Ganésa által szimbolizált energiák megidézésével, tudatosításával, megértésével lehet legyűrni. A mitológiában Ganésa Vighnaradzs alakjában gyűri le a ragaszkodás és a vágy keltette akadályokat.

3. AUM VISVACHAKSUSÉ NAMAH

Dicsőség a világmindenség szemének

Ganésa megidézésével lehet beindítani azokat az energiákat, amelyekkel láthatóvá válik körülöttünk minden, és amely képessé tesz bennünket, hogy tanúi legyünk ennek. Ganésa teszi képessé a szemet a látásra, de neki magának nincs szüksége szemre, hogy lásson. [Katho Upanisad]

4. AUM DZSAGATPRABHAVÉ NAMAH

Dicsőség a világmindenség legfőbb alkotó erejének

Ganésa testesíti meg azt a legfőbb energiát, amely teremtés leges legkezdetétől létezik. Ez az isteni erő mérhetetlen, végtelen, kiapadhatatlan, amely jótékonyan áramlik, hogy mindenki meríthessen belőle, akinek szüksége van rá

5. Dicsőség a káprázatos, színarany energiának
  

Letölthető órarend!


Jelentkezés a tanfolyamra

tel: 06-1-220-7013
mobil: 06 20 552-6305
e-mail: padma@jogastudio.hu
Ind_mitologia